Bútor Robi: Elúszott Mikulás Rali

A mikulasrally.hu interjúja:

Bútor Robi is azon neves pilóták közé tartozik, akik habár szögre akasztották a bukósisakjukat, vannak versenyek, amin muszáj indulniuk, a Mikulás Rallye ezen futamok közé tartozik. Visszavonulása óta is hatalmas szurkolótáborral büszkélkedhet, szinte vonzza a nézőket, hétvégi tesztjére is sokan kilátogattak, ami sajnos nem úgy sikerült ahogy várta…

Számodra hagyomány, hogy indulsz a Mikulás Rallye-n, a teszted óta mindez bizonytalanná vált…

Sajnos a teszten felborultunk és így még a jövő évi indulásunk sem biztosított, nemhogy ez… Sikerült hatszor átfordulni tetőn, úgyhogy az autó teljes felújítás előtt áll, ami egy WRC szempontjából egy jelentős feladat, mind anyagilag, mind fizikailag, úgyhogy nagy bajba keveredtem, amire nem volt példa az elmúlt 30 évben. Sajnos pont most jött ez a szituáció, próbálom felfogni, kiheverni, megemészteni, aztán majd megoldani…

Mi történt pontosan?

Ugyanazon a pályán teszteltünk, mint nyáron, a kitalált forgatókönyv szerint elkezdtem a tesztet, közel 15 kört mehettem, mire letisztult a sáros pálya annyira, hogy értelmesen tudtam menni. Az egyik kanyarkombinációban, gyakorlatilag a pálya leggyorsabb részén, amit mi jobb 1-ből, bal 1 szigorúnak hívunk, középen egy dobbal, ahol a bal 1 szigorúban egy kis domboldal volt, ahol nem szabad bemenni tőre történt mindez. Folyamatosan éreztem, hogy nagyon rossz helyen állnak a szurkolók, a balkanyarnak a külső ívén, és akárhányszor elmentem 160 környéki sebességgel, mindig az volt az eszemben, hogy ha bármi történik, nagy baj lehet. Egyszerűen ez nagyon zavart, és szóltam mindig a sportírónak, hogy kérje meg a szurkolókat, hogy álljanak arrébb, mert rossz helyen állnak. Ezt kétszer megtettem, harmadikra arrébb álltak, és pont akkor egy picit jobban bementem tőre, mint kellett volna, és feldobott, felkapott a bal első kerék erre a domboldalra, felrepültünk, és elkezdtünk forogni. Hál’Istennek akkor már nem állt ott senki, vagy csak nagyon kevesen, ők nem sérültek meg, csak az autó, meg a lelkem, de az jelentősen…

De még mindig jobb ez a szituáció, hogy az autó összetört, mert azt meg lehet csinálni, igaz nagyon sokba fog kerülni, szerencsére a nézők nem sérültek meg. Picit úgy érzem, túlságosan figyeltem erre, majd egyre jobban mentem beljebb, a belső ív felé, annak ellenére, hogy vagy kétszázszor biztos elfordultam már itt mindenféle autóval, soha nem mentem még be ennyire tőre, most valamiért ez sajnos megtörtént. Egyértelműen annak tudom be, hogy a koncentrációm egy kicsit eljött a feladatról, átment abba az irányba, hogy nehogy bajt csináljak, úgyhogy sajnos ezt elrontottam, ebből lett egy jelentős káresemény, emiatt nem tudunk indulni a versenyen. Nagyon idegesít, attól függetlenül, hogy ez csak egy Mikulás Rallye, mert nagyon vártam. A terveink szerint csak három versenyen megyünk az idén, sokat újítottunk az autón, beállításokon, szerettem volna egy nagyon keményet, jót autózni, a karácsonyi, téli szünet előtt, ez most mással fog telni ez a pár hónap, nem a jó dolgoknak a megemésztésével, a videók nézegetésével, hanem a pénzgyűjtéssel, meg a munkával.

Nagyon sajnálom, mert annyira pontosan mész mindig, ilyen hibákat sosem követsz el.

Elment a koncentrációm, nem figyeltem rendesen, egyszerűen annyira tartottam attól, hogy beesek az emberek közé, hogy tudatalattiban bevonzottam, hozzáteszem, hogy nem hiszek ebben annyira, de egyszerűen itt úgy látszik, hogy száz százalékon kell koncentrálni, és ha már csak kilencvenen vagy ott, nem elég. Nem volt egy rizikós szituáció sem, minden rendben volt, nem mentem gyorsabban, nem mentem más fokozatban, semmi nem történt, beljebb mentem 10 centit körülbelül.

Azt gondolom, hogy egy általunk szervezett eseményen a felelősség jóval nagyobb, ez mindenképpen bennem volt, mert mostanában jobban koncentrálok az emberi dolgokra, bennem volt egy olyan érzés, nehogy baj legyen. Ez már amikor elkezdem a tesztet szervezni is bennem volt, azért hívtam mentőt, azért volt háromszor annyi rendező, mint egy normál teszten szokott lenni. Értelemszerűen sokkal nagyobb a tempó, sokkal több ember van, mint bármikor volt, bármilyen teszten, és ez úgy érzem elvette a figyelmemet. Félreértés ne essék, örülök, hogy ennyien voltak, hiszen én hívtam őket, egyszerűen nekem kell a fejemben rendet tenni, a teszt elején menni egy biztonsági kört, akkor megkérni az embereket, hogy aki rossz helyen áll, álljon jobb helyre, hogy ne lendítsen ki a koncentrációból. Ez egyértelműen az én hibám volt, nekem kellett volna vagy lassabban menni, vagy visszavenni egy picit, de vitt a hév, vitt a lendület, ez lett a vége. Túl kell élni, meg kell oldani, biztos nem lesz egyszerű, de eddig is mindenért küzdenem kellett, ezért is fogok, ezt is meg fogom oldani!

Gondolom az is benned volt, hogy végre úgy mehetnél, hogy nem szólsz bele a bajnokság állásába?

Igen, itt nem kellett volna kiállnom, mert ez nem pontszerző verseny, nyugodtan megnyerhettük volna. Ez lett volna számunkra egy olyan verseny, ahol a végén felállhatunk a dobogóra is, bár hozzáteszem ez nem hiányzik az életemből, mert ha hiányozna felállhattam volna Veszprémben, meg Pécsen is, de nem, mert azt ígértem, nem veszek el senkitől se élményt, se pontot, de ez meg az a verseny, ahol megtehettem volna.

Imádom a veszprémi pályákat, ezt a két gyorsot meg főképpen, két nagyon tempós jó gyorsasági, és a WRC- vel minden kilométer óriási élmény. Iszonyatosan hiányzik, hogy most 6 hónapig legalább, de lehet 8-10 hónap is nem mehetek vele, minden nap itt lesz, dolgozunk rajta, költök rá, és fogalmam sincs mikor ülhetek bele legközelebb. Ez hiányzik a legjobban, hogy nem mehetek vele, pedig mehetnékem van, mert ezzel minden méter egy csoda. Mással pedig nem akarok indulni, így ez a hétvége kimarad az életemből, el se megyek megnézni, mert csak megszakad a szívem!

Related posts