Herczig összegezte a Lengyel Ralit és az idei ERC-szezont

A molcsapat.hu beszámolója a Herczig-Ferencz kettős Lengyel Ralijáról:

“Az egyik szemem sír, a másik nevet” – mondta Herczig Norbi hétfő délelőtt, amikor a MOL-csapat utolérte a MOL Racing Team pilótáját. Norbiban valószínűleg pár nap múlva már erősebbek lesznek a pozitív érzések pályafutása első befejezett ERC-szezonja után, most még azonban inkább bosszús volt a Lengyelországban történtek miatt.“Nem vagyok babonás, de ha egyszerre ennyi minden klappol, akkor az ember egy kicsit elkezd hinni az előjelekben. Nagyon jól indult számunkra a jubileumi Poland Rally, amelyet 75. alkalommal rendeztek meg, és nem csak azért, mert pont a szülinapomra esett a rajt. [a négyszeres magyar bajnok egyébként 1975-ben született].

A pénteki kvalifikáción ami a rajtsorrendet hivatott eldönteni az idei év legjobb pozícióját értük el, majd az első gyorsaságin a második helyen végeztünk, így joggal bizakodtunk a verseny előtt. Aztán a két nap alatt annyi minden történt, ami egy fél szezonra is sok” – mondta egy kicsit lógó orral a MOL Racing Team versenyzője.

“A szombati első gyorsaságin túlfordultam egy kanyarban, és egy kerítést lebontva berongyoltunk egy kedves lengyel család kertjébe. Mire a virágágyásból visszaevickéltünk az útra, bő egyperces hátrányt szedtünk össze, és ezzel búcsút is intettünk egy esetleges kiemelkedő eredménynek” – idézte fel Norbi.

Innentől már hiába ment jól a MOL Racing Team csapata, az egyperces hátrány egy ilyen rutinos mezőnyben szinte behozhatatlannak számít. És nem csak ez volt a gond.

“Kicsit elkedvetlenedtem, elveszítettem némileg az önbizalmamat. Egész szombaton éreztem, hogy nem úgy megyek, ahogy egyébként tudnék, és hiába jöttünk fel a huszonvalahányadik helyről a tizedikre, elég rossz hangulatban szálltam ki az autóból a nap végén.”

A Lengyel Rali harmadik napján fordított rajtsorrendben indultak a versenyzők, így a 10. helyen álló Herczig-Ferencz kettős rajtolt elsőnek, és ez előre látható volt, hogy gondot fog okozni.

“Mi lettünk a takarítók. Aki ugyanis elsőnek megy a murvás versenyeken, az takarítja le az útról a port és a az út tetején lévő kis kavicsokat, így már eleve időveszteséggel kell számolni. Fel voltunk rá készülve, hogy így lesz, nem volt meglepetés, de így sem volt valami felemelő élmény megélni.”

“Aztán a 13. gyorson [említettem már, ugye, hogy nem vagyok babonás? – vetette közbe kesernyés mosollyal Norbi] elrontottam egy féktávot, és az autó egy derékszögű kanyarban felborult. Illetve átfordult a tetején, és ahogy ralis nyelven hívjuk a talpán állt meg, úgyhogy tudtuk folytatni a versenyt, bár az ideálistól elég távol álló viszonyok között.

Nem történt nagy baja az autónak, letört ez-az a karosszériáról, az viszont nagyon zavaró volt, hogy berepedt előttem a szélvédő, és a bepókhálósodott részen alig láttam valamit.

“Állandóan Ramón elé hajolva kellett pislognom kifelé, mondta is, hogy olyan, mintha puskáznék az itinerből” – mondta végre őszintén nevetve Norbi.

Végül be tudtuk fejezni a versenyt, és mivel az összes versenyünkhöz hasonlóan itt is ez volt a legfontosabb célunk, tulajdonképpen nincs okunk elégedetlennek lenni, de én azért kicsit szomorú voltam. Jobb eredményt vártam magamtól.”

Norbi elmondta, tulajdonképpen a teljes szezonnal elégedett lehet, hiszen a hat ERC-futamból ötöt befejeztek, négyen pontszerző helyen zártak, és az utolsó futam előtt az abszolút ötödik helyen állnak az Európa-bajnoki mezőnyben, de bőven van benne hiányérzet.

“Bár folyamatosan hangoztattuk, hogy az első év a tapasztalatszerzésről, a versenykilométerek begyűjtéséről és a körülményekkel való ismerkedésről szól, azért négyszeres magyar bajnokként nincs olyan, hogy ne nehezedne rám nyomás egy nemzetközi sorozatban.

“A támogatók, partnerek, a szurkolók és persze én magam sem fogadtam volna el, hogy csak turistáskodjunk egész évben, ezért örülök, hogy egyrészt az eredmények miatt sem kell szégyenkeznünk, másrészt a jövőre nézve nagyon biztató, hogy sok hasznos versenytapasztalatot szereztünk.”

“A szezon előtt óvatosan azt mondtam, a 4-8. hely környékére várom magunkat. Azt már csak magamban tettem hozzá, hogy a negyedikkel nagyon boldog lettem volna, a nyolcadikkal viszont már nem annyira. Lengyelországban az 5. helyre csúsztunk vissza, és mivel az utolsó futamon nem indulunk, előfordulhat, hogy még egy páros megelőz minket, és a hatodik helyen zárunk. Hogy ez mennyire jó eredmény, azt majd jövőre tudom megmondani, amikor remélhetőleg visszatérünk ezekre a pályákra” – mondta bizakodva Norbi.

A MOL Racing Team pilótája elmondta, ebben a sorozatban nagyon fontos a versenyrutin, és bízik benne, hogy az idei tapasztalatokkal felvértezve jövőre már számszerűsíthető elvárásokkal, a legjobbakkal egyenlőként versenyezve térhet vissza az ERC-mezőnybe.

“Jövőre már értelemszerűen jobban fogunk figyelni a sebességünkre, és az eredményekre, de ez csak akkor lenne ennyire egyszerű, ha 2019-ben ugyanezeken a pályákon kellene versenyeznünk. Nos, ez távolról sem biztos, nemhogy a pályák, még a helyszínek sincsenek kijelölve, de annyit azért ígérhetek, hogy azokon a pályákon, amiken idén már versenykilométereket tettünk meg, jövőre gyorsabbak leszünk.”

“Most jön az az időszak, amikor megtervezzük a jövő évet. Mivel nincs menedzserünk, mindent mi magunk intézünk.”

Már el is kezdődtek a tárgyalások a partnerekkel és támogatókkal, mi pedig egyrészt Ramónnal magunk között, másrészt a versenymérnökökkel elemezzük az első ERC-szezonunk tapasztalatait.

“Emellett természetesen folytatjuk az erő-állóképesség és a képességfejlesztő edzéseket is, hogy készen álljunk a következő szezonra. Illetve egy nagyon fontos tapasztalata van ennek az évnek, mégpedig az, hogy sokkal több tesztkilométert kell teljesítenünk a futamok helyszínén, közvetlenül az adott versenyek előtt.”

Nekiszegeztük Norbinak a kérdést, hogy melyik volt az a pillanat, ami örökre elkíséri az idei, káprázatosan sikerült ERC-szezonból. “Bármiről legyen is szó, az elsőt soha nem felejti el az ember” – mondta a négyszeres magyar bajnok pilóta. “Az Akropolisz-ralin állhattunk először a dobogóra, a második helyünk örök emlék marad, ebben biztos vagyok.”

“De nem csak a pozitívumok kísérnek el, hanem minden élmény. Ami nem úgy sikerült, ahogy terveztük, abból igyekszem tanulni, a sikerekből pedig erőt és magabiztosságot meríteni. Azt kell mondjam, nagyon jól sikerült felkészülnünk az Európa-bajnoki futamokra, nem ért minket komoly meglepetés sehol.” Abban hiszek, hogy folyamatosan fejlődni kell, és dolgozni azért, hogy jövőre még jobb legyen”

Fotó: MOL Racing Team

Related posts