Hadik András tavaly a nyíregyházi pályákon szerezte meg a magyar bajnoki címet – kiélezett küzdelemben, az utolsó métereken. Erre most nincs esélye, viszont készen áll arra, hogy összemérje tudását az ERC-menőkével. A Rally Hungary interjúja.
Csalódott?
Tulajdonképpen nem, bár egyáltalán nem úgy alakult ez az év, ahogyan terveztük. Az első két versenyen műszaki hiba miatt kiálltunk, majd elmaradt a Szombathely rali, ami azt jelentette, hogy a kettő helyett csak egy verseny eredményét tudjuk mínuszolni. Akkor már láttam, hogy ez nem lesz egyszerű… Azután Fehérváron vezettünk, de az utolsó előtti gyorsaságin defektet kaptunk, úgyhogy másodikok lettünk, csakúgy, mint Veszprémben, ahol pedig mindig problémánk szokott lenni. A Mecsek ralit megnyertük ugyan, de egész évben úgy éreztem, mintha valaki húzna vissza minket hátulról.
Az év végi második hely azért nem olyan rossz…
Nem, de még az sem biztos, mert Velenczei Ádám közel van hozzánk – mégis úgy érzem, inkább arra koncentrálnék az idényzáró Rally Hungary-n, hogy az Európa-bajnoki mezőnnyel összemérjem a gyorsaságomat.
Mire számít?
Igazából nem tudom. Az ERC-menők biztosan nagyon gyorsak, erre számos bizonyítékunk van. Például az, hogy a Barum Ralin fel tudták venni a versenyt Jan Kopeckyvel, és az már valami. Az azt jelenti, hogy attól függetlenül gyorsak lesznek nálunk, hogy először versenyeznek itt.
Milyen emlékeket őriz a nyíregyházi versenyről?
Nagyon jókat, hiszen tavaly itt lettünk bajnokok, ugyanakkor arra is élénken emlékszem, hogy ez egy nagyon nehéz verseny, a magyar bajnoki sorozat legnehezebbje. A pályák elképesztően összetettek, nagy tempójú, szűk, erdei utakon vezetnek. Végig nagyon észnél kell lenni.
Mi tetszett önnek a legjobban a tavalyi viadalban?
Az, hogy az utolsó gyorsaságin dőlt el a csata, ott sikerült megszerezni azt, amiért egész évben küzdöttünk, vagyis a bajnoki címet. Emlékszem milyen érzés volt beérni a célba, s hogy nagyon sok barátunk várt ott minket. Most is feláll a karomon a szőr, ha rágondolok.
Mivel lenne elégedett az idén?
Megpróbálunk felkészülni a gyorsasági szakaszokra, és minél gyorsabban menni. Ha ebben az erős mezőnyben bekerülünk a legjobb öt közé, szerintem már elégedettek lehetünk.
