Kétszeres ERC2-es bajnokként érkezett meg a topkategóriába ifj. Érdi Tibor, akinek bár ez a tanulóéve, nehezen viseli, hogy annyi balszerencse érte az idén, mintha meg lenne átkozva. Reméli, a Rally Hungary-n jön el a fordulópont. A rallyhungary.com interjúja ifj. Érdi Tiborral.
Mivel kezdjük? A kategóriaváltással?
Mindenképp azzal kell kezdeni, mert az meghatározta az egész évünket – mondta ifj. Érdi Tibor, akinek Kovács Szabolcs diktálja az itinert. – Egy éve, amikor megvettük a Škodát, a gyárban kerek-perec megmondták, kétezer kilométert kell megtenni vele versenykörülmények között ahhoz, hogy az ember úgy érezze, megismerte. Akkor azt hittem, túloznak, elég lesz kevesebb is, hiszen mentem én már mindenféle autóval, és az összeset gyorsan megszoktam. Aztán… Aztán rá kellett jönnöm, hogy igazuk volt, mert most, ezerötszáz kilométer megtétele után, Cipruson éreztem végre azt, hogy már nem feszélyez, hogy el kell indulni vele etapon. Előtte ugyanis annyira nem éreztem, hogy talán nevetségesnek hangzik, de folyamatosan lefulladtam vele. Mostanra szoktunk össze, most már jönnek ösztönből is a megfelelő mozdulatok.
Mi a baj a kocsival?
Nincs benne erő. Konkrétan nincs benne erő, úgyhogy nagyon nehéz lendületben tartani. Kisebb féktávokat kell venni, s nagyon megnézni, hogy milyen íveket választasz. Tudja mit? A napokban beleültem a Mitsubishibe, mentem vele egy kört, és annyira más volt, hogy fülig ért tőle a szám. Az a puszta nyers erő, amit egy ilyen kétliteres motor tud, egyszerűen elképesztő.
De ugye nem bánta meg, hogy váltott?
Nem. Az ERC2-es kategóriát teljesen kiaknáztuk, s bár maradhattunk volna még egy évet és nyerhettünk volna még egy címet, szerintem már nem lett volna értelme. Persze, tisztában voltam vele, nem lesz könnyű a topkategóriában, mert sok a versenyző, sűrű a mezőny, ráadásul idő kell, hogy megszokj egy R5-ös autót, és mégis… Ha őszinte akarok lenni, nem gondoltam, hogy ennyire nehéz lesz. Főleg lelkileg, és főleg az, hogy tavaly még mi voltunk a szemétdomb tetején a kakas, most meg a domb alját kapirgáljuk.
Mikor jött az első nagy pofon?
Rögtön a Kanári-szigeteken, ahol korábban kétszer nyertem, most meg saját döntésből kellett kiállnom. Nagyon nehéz volt meghozni azt a döntést, de úgy éreztem, hogy muszáj: kétszer is segítettek minket fentről, csak így nem lett nagy balesetünk, a harmadik alkalmat nem akartam megvárni. Talán azért történt mindez, mert túlságosan is bizonyítani akartam, s azt hittem, ott tudom folytatni, ahol a másik kategóriában abbahagytam. Aztán az élet leckét adott egy nagy pofonnal, amit nehéz volt kiheverni.
Mi öntött lelket önbe?
A lett futam, amelynek bemelegítésén sikerült a top ötben végeznem, de azután a kvalifikációs futam rajtjában megint tanultam: kimélyült a homok az autók alatt, és az enyém belefulladt. Így azután mi takarítottuk a pályát az első napon, s a másodikon elért jó eredmények jelentettek csupán gyógyírt. De jó részeredményekkel azóta már teli van a padlás…
Sok volt a defekt is az idén.
Ne is mondja! Annyi defektet kaptam egy szezon alatt, mint a Mitsubishivel összesen, és ami a legrosszabb, hogy nem tudom az okát. Valami rontás van rajtunk, pedig van boszorkányunk is, aki segít.
Komolyan?
Talán viccesen hangzik, de az első mitsubishis években egyfolytában szenvedtünk az autóval, és akkor szólt a feleségem ismerőse, hogy ő ilyesmivel foglalkozik. Mondtam neki, itt az ideje, hogy levedd a rontást rólunk. Azt válaszolta, rendben, de minden versenyhétvége előtt fel kell hívnom. Megtettem, és csodás két évünk volt. De most ez sem segít, úgyhogy nagyon várom a fordulatot, mert tudom, hogy bennünk van az eredmény. Erőltetem, erőltetem, de valami még hiányzik a kirakósból.
Lehet, hogy a hazai pálya?
Lehet. Jó lenne. Annyi előnyünk mindenképp van, hogy az Európa-bajnokság többi résztvevőjével ellentétben, mi bizonyos pályákon már versenyeztünk, s bízom benne, hogy ennek lesz pozitív hozadéka. Ha már azt végigcsináljuk, amit tavaly Nyíregyházán, akkor elégedett leszek, hiszen az volt az első aszfaltos versenyünk a Škodával, és abszolút ötödikként értünk célba.
Ez azt jelenti, hogy…
Azt jelenti, hogy ötödikek biztos nem leszünk, mert nagyon sok neves pilóta érkezik a Rally Hungary-re, már csak azért is, mert három páros küzdhet az Európa-bajnoki címért.
Milyen eredménnyel lenne elégedett?
Tisztes helytállással, és szeretném a jó részidőket végre eredményre váltani. A félreértések elkerülése érdekében: nem vagyok lehangolt, ez a tanulóévünk, csak egyszerűen azt gondoltam, kicsit könnyebb lesz, és hoz majd néhány sikert is. Ezek a sikerek bennünk vannak, s bár egyelőre nem jöttek ki, tudjuk a dolgunkat és hiszünk benne, hogy ki fog ez alakulni… Akkor mondtam, akkor éreztem ilyet utoljára, amikor először Európa-bajnok lettem, úgyhogy bízom benne, kisimulnak a dolgaink. A Rally Hungary-t pedig nagyon várom, mert tavaly nagyon tetszett a rendezés, úgyhogy remek hétvégének nézünk elébe!
