ifj. Bartha Aurél szülővárosában, Nyíregyházán szerezte meg a bajnoki címet. Az öröme érthetően felhőtlen, pedig a Rally Hungary jócskán kihívások elé állította őt és navigátorát, Szarka Dávidot. Az édesapja nyomdokaiba lépett Auréllal a Nyíregyháza Rallyt követően beszélgettünk a nem kevés kalandot hozó versenyükről.
Nem kis téttel bírt nektek az idei év utolsó bajnoki versenye. Hogyan készültetek fel mentálisan erre a feladatra?
Én minden versenyre teljesen higgadtan szoktam menni, azonban ez egy nagyon nehéz verseny, mind az autóknak, mind a versenyzőpárosoknak. 2019-ben estem is csúnyát ezen pályák egyikén… Arról nem is beszélve, hogy a bajnoki címért indult a csata, így nem tudtam nyugodtan készülni. Személy szerint a régebbi belsőink, illetve mások belsőinek a nézésével, illetve fizikai edzéssel készültem, az állóképesség fejlesztése érdekében.
Jól kezdtétek a versenyt, viszont a füzéri gyorson egy defekt miatt nagy hátrányba kerültetek. Mit éreztél ekkor?
Igen hál’istennek a RabócsiRingen sikerült egy nagyon jót menni, bár ennyire hazai pályán mondható az, hogy ez elvárt volt tőlem. Soha életemben nem kaptam defektet ezelőtt, szerencsére elég gyorsan sikerült kereket cserélni és csak egy dolog lebegett a szemem előtt, nekem ez kell, nyerni akarok! Ugyanakkor semmiféle hiba nem volt megengedett a továbbiakban, még egy defekt se.
A nap végére viszont újra vezettétek a P12-es kategória értékelését. Mekkora munka és kockáztatás volt a felzárkózásban?
Hatalmas koncentrációt igénylő feladat volt, hogy gyorsan menjünk ugyanakkor vigyázzunk az autóra, mert volt még egy másnap. Mindezt olyan zavaró tényezők mellett, mint hogy kettétört az autó alatt a kipufogórendszer és minden gázt az utastérbe fújt be, de a szervízcsapatom tagjai – Orbán Ádám, Együd Péter, Pannuska Marcell – csodálatos munkát végeztek és helyrehozták a sérüléseket, hibákat.
A vasárnapi nap már sétagalopp volt a számotokra?
Vasárnapra nem igazán tekintettem sétagaloppként, hiszen tudtam, hogy még jobban oda kell figyelnem, hogy ne hibázzak és ugyanakkor beosszam az előnyömet. És az utolsó két gyorsaságin motorerő gondokkal is küzdöttünk, szóval ott már teljesen spórolósra vettem a formát, hogy nehogy kínálni kényszerüljünk.
Milyen érzés volt hazai környezetben ünnepelni a bajnoki címet?
Fenomenális élmény volt itthon ünnepelni a szülővárosomban. Bevallom, még most sem fogtam fel teljesen, hogy mi lettünk a bajnokok.
Ezután a szenzációs eredmény után, mik lehetnek a további tervek a ralizásban számodra?
Mindenképpen szeretnék kategóriát váltani az elsőkerekesek közt, bár az igazi álmom, hogy egyszer egy összkerekes autóval álljak rajthoz. Köszönöm szépen az egész éves kitartást és támogatást, áldozatokat a szervízcsapatomnak, szponzorainknak, de legeslegfőképpen édesapámnak, hogy ez az álom megvalósulhatott és a nyomdokaiba léphettem!
