Vincze Ferenc magyar bajnokként méretheti meg magát az ERC-mezőnnyel a Rally Hungary-n, és hisz benne, hogy lehet esélye felvenni a harcot az Európa-bajnoki élmezőnnyel. Felszabadultan, teher nélkül versenyezhet Nyíregyháza környékén navigátorával, Igor Bacigallal. A Rally Hungary interjúja:
Mióta várt erre a percre?
Amióta először versenyautóba ültem 2012-ben! – mondta Vincze Ferenc. – Igaz, most egy kicsit hihetetlen ez az egész, még meg kell emésztenem, hogy sikerült, ami nem megy majd egyik napról a másikra.
Elárulja, miként zajlott az utolsó gyorsasági szakasz?
Nagyon izgultam a rajtja előtt, reszketett a kezem, pedig akkor már tényleg a közepesnél is gyengébb tempót diktáltunk, mégis nagyon jó érzés volt meglátni a célt. Ott várt minket a csapatunk, a csapattulajdonos Korda Erik, a szüleim és jó néhány barátom. Kicsit megölelgettük egymást, gratuláltak, de nem is volt idő felfogni, hogy sikerült, hogy tényleg megcsináltuk, mert rövid etapidőt kaptunk, menni kellett a céldobogóhoz. Úgyhogy ott éltük meg igazán az érzést.
Ha azt vesszük, hogy nyolc éve kezdett versenyezni, nem is kellett olyan sokat várni a bajnoki címre, igaz?
Szerencsére nem, így talán van még előttem is néhány év meg néhány siker…Pedig megmondom őszintén, amikor bejöttek az R5-ös autók, nagyon kevés sanszot láttam rá, hogy összejöhet a bajnoki győzelem, hiszen az anyagiak miatt elérhetetlennek tűnt ez a kategória. Végül mégis sikerült beülni egy R5-ös autóba, és rögtön az első gyorsaságit megnyertük vele, úgyhogy azt láttuk: van keresnivalónk. Még így is kellett három év, hogy beérjen a munkánk gyümölcse.
Hogyan jellemezné a Škoda Fabia R5-öst?
Ízig-vérig versenyautó, minden porcikáját ralira tervezték, jó a súlyelosztása, a fékje, a vezetés meg… Nos, vezettem már mindenféle autót, és általában gyors váltásokra kényszerített az élet, úgyhogy gyorsan kellett tanulnom is. Ez jól jött az R5-ös esetében is. És ami még lényeges, hogy viszonylag jól tudom magamra, a saját stílusomra szabni a versenyautóimat, a Fabiát is sikerült.
Hogyan jellemezné a stílusát?
Próbálok a lehető legpontosabban vezetni. Nem szeretem a felesleges mozdulatokat, a felesleges megcsúszásokat.
Milyen kritériumoknak kell megfelelnie annak, aki önnek akar navigálni?
Volt már jó néhány navigátorom, tavaly egy szezonon belül négy is, és akadt, akinek támadtak ellenérzései azzal kapcsolatban, ahogyan én kérem vissza az itinert, de Igornak (Bacigal) nem volt gondja a stílusommal, mert az előző versenyzőivel hasonló itinereket írtak. Nem kérek túl sok infót a navigátoraimtól, ez is az évek során alakult ki így: eleinte sok mellékinformációt adtam, de ezeket muszáj volt elhagyni, ahogy nőtt a tempó, mert sokszor nem volt idő elmondani.
Már tavaly is közel állt a bajnoki címhez, de nem sikerült megszereznie. Ez padlóra küldte?
Egyáltalán nem. Hárman harcoltunk az elsőségért, én végig nagyon görcsös voltam, ami miatt nagy hátrányba kerültünk, úgyhogy megérdemelten kaptunk ki. Tudja, miből volt nehéz felállni? A tavalyi veszprémi bukásból: ott az anyagi kár és a lelki trauma is sokkal nagyobb volt, mint a nyíregyházi vereségkor.
Hogyan írná le a Mecsek ralit röviden?
Életem egyik legnehezebb versenye volt. Csütörtökön egész nap esett az eső, akkor volt a pályabejárás, úgyhogy a „tövön”, vagyis a kanyarok belső ívén kihordtuk a pályára a sarat, ami miatt nehéz volt kiszámítani a fékutakat és a kanyarsebességet – néha még akkor is túl gyorsnak tűnt a tempó, amikor tudatosan lassan mentünk.
Kockáztatott egyetlen pillanatig is? Voltak veszélyes szituációban?
Végig közepes tempót mentünk, éppen azért, hogy ne legyen zűr. Ez kicsit rossz érzés volt, főleg amikor azt láttam, hogy a lengyel Grzyb folyamatosan közeledik, sőt, meg is előzött, felzárkózott a második helyre. A versenyzői énem berzenkedett ellene, és bennem volt, hogy le kellene győzni, de a nagyobb cél érdekében visszafogtam magam, és elengedtem. Ezzel tulajdonképpen saját magamat is legyőztem.
Hogyan készül a hazai Európa-bajnoki futamra?
Beszélgettem a versenyzőtársakkal, és sokan úgy gondolják, nekünk nem lehet esélyünk a nemzetközi élmezőnnyel szemben, én viszont úgy gondolom, meg kell próbálnunk felvenni a kesztyűt. Nem voltam még ilyen versenyen, de nem is autóztam még ennyire teher nélkül, mint most fogok. Szeretnék gyorsan menni és talán egy kicsit több kockázatot vállalni, mint eddig a szezon során. Bízom a jó szereplésben és abban, hogy oda tudunk érni a mezőny elejébe. A pályák már tavaly is nagyon magas színvonalúak voltak, a legjobbak a szezon során, s bár még nem merültem el a versenykiírásban, mostantól arra is jut idő – kíváncsian várom, mire leszünk képesek.
